47. Egy pokol, amiben senki sincs

Arjava és René a kultúrán és egón túli kollektív bölcsességet és egységet kutatják. Egy jezsuita zen mester erőteljes képet kínál: egy poklot, amelyben „senki” sincs. A csend a közös igazság kapujává válik.

Az interjú harmadik napján Arjava a bölcsesség mibenlétéről elmélkedik: nem az egyén birtoka, hanem az emberiség öröksége. Az önmegvalósítást nem hirtelen villanásként látja, hanem lassú, fokozatos kibomlásként – akár a hajnal fénye, amely szelíden bontja meg az éjszaka sötétjét.

Egy jezsuita és egy zen mester szavait idézve René az emberi közösség egyetemességét tárja fel, amely túlmutat minden kultúrán és hiten. Gondolatai Arjava tanításait visszhangozzák a nem-kettősségről és az önmegismerés útjáról. Egyetlen pillanatnyi csend – shin – kapuvá válik, amelyen át a közös igazságba lépünk.

Mindenki, aki lelket kapott, kapcsolatban áll a forrással.